Egy nap Mr. Swinggel

A Dal döntőjét az MTVA Stúdiójában tölthettem, Gájer Bálint készülődését végigkísérve.

A múlt hét csütörtököm is úgy indult, mint a többi átlagos csütörtök. Kb. délután háromig ez így is volt… Épp az emiljeimet néztem, amikor kaptam egy üzenetet:

„Szia! Ugye ráérsz szombaton? Mert a Gájer Bálint rajongói oldalán feltöltött jelentkezésed sikeres volt és ott lehetsz a 2015. évi A Dal produkció backstage-ében, Gájer Bálint egyik bloggereként.”

Először csak ültem a gép előtt 1 percig, amíg a szavak jelentése is eljutott az agyamig és sikerült feldolgozni… Aztán kb. 10 percig az „Úristen” szót ismételgettem pozitív előjellel. Majd azt, hogy DEJÓ… aztán ezeknek a legkülönbözőbb permutációit. A kollégám azt kérdezte, hogy nyertem-e, vagy örököltem? Valószínűleg azért, mert az örömtől majdnem táncot lejtettem az irodában és szinte föl-le rohangásztam… (kabalából nem szerettem volna elmondani senkinek, hogy milyen üzenetet kaptam). Ez az eufórikus állapot a munkaidő végeztéig tartott, mert utána beindult a para a fejemben: Hogy jutok fel Pestre? Mivel jutok el a megadott címre? Aztán éjszaka hogy jutok haza?… Aztán megnyugtattam magam: ha megkaptam ezt a lehetőséget, akkor a feltételek is meg fognak teremtődni és punktum.

Szóval totál optimistán megírtam a választ, hogy ott leszek és köszönöm.

Ugorjunk két napot előre (ami egyébként totál stresszes volt, de a végére mégis összeállt minden.)

Az indulás is „éppenhogy” volt, mert a telekocsis autóhoz 3 perccel indulás előtt értem oda. De elértem. Szerencsére szőke vagyok és nő, szóval a rám váró pasikat egy széles mosollyal levettem a lábukról.

Felértem Pestre, majd 52 perc villamosozás és 30 perc gyaloglás után elértem a célállomást, azaz az MTVA Székházát.

Az épület előtt pihentem egy kicsit és bevártam a bloggertársam, majd közös erővel (együtt kevésbé begyulladva) bementünk.

Egy-két perc keresgélés után Gájer Bálint öltözője is meglett. Bálint menedzsere hatalmas mosollyal az arcán fogadott. Bemutatott Bálintnak, aki már az első pillanatban is nagyon szimpatikus volt. Örömmel, nyitottan és kedvesen fogadott. Be kell, hogy valljam: az első pillanatban elég megszeppent voltam, de a kezdeti ijedtség hamar elszállt.

Délután 2 óra körül a Gájer Bálint Team (Bálint, menedzsere Éva, a kommunikációs munkatársa Melinda, és a négy „győztes” blogger) elment ebédelni. Itt aztán beindult a gépezet. Bálint rengeteg dolgot mesélt magáról, a pályájáról. Én pedig serényen jegyzeteltem – a fejemben

Az ebéd elköltése után átvonultunk a kávézóba. A kérdések itt is záporoztak és a kávézáson kívül beindult a kütyüzés is:

Bloggerek kerekasztala – Gájer Bálint a lovag


Délután a főpróba folyt, ahová betekinthettem. Meglepődtem, hogy a tévében látott mértekéhez képest milyen pici az egész színpad+nézőtér kombó. Érdekes volt látni a fellépőket élőben! Annyiszor próbálták el a nyitódalt, hogy nekem már nem maradt volna az esti fellépésre erőm. De Bálintnak estére is maradt ereje szerencsére!

A próba után volt egy kis idő, amíg a Dalosok átöltöztek, pihentek, beszélgettek, egy kicsit elvonultak, hogy lelkileg is felkészüljenek. Én addig elvonultam egy csendesebb zugba és feltettem a Facebookra az addig készült képeket.

Számomra egyébként meglepő volt, hogy Bálint mennyire kiegyensúlyozott, és nyugodt volt a fellépés előtti percekben is. Egyáltalán nem látszott rajta, ha izgult is.

A szövegíróval


Bálint nagyon kedves volt: az öltözőjében ott lehettünk mellette, amíg készült, pl. amikor borotválkozott, vagy sminkelte a párja:





Lassan-lassan mindenki elkészült. A folyosót beszélgető emberek töltötték meg. Számomra meglepő volt, hogy a „sztárok” milyen közvetlenek.

20.20 perckor elindult A Dal döntője: a tévében bemutatták a délután felvett közös produkciót és Bálint és a táncoslányok toporogva álltak a backstage-ben. A show első fellépője Gájer Bálint volt: a produkció felrobbantotta a színpadot!



Nagyon izgalmas a backstage egyébként: pattanásig feszült hangulatok, az utolsó simítások a ruhán, egy kis púder, egy kis skálázás…



A produkciók után a sztárok a lihegőbe vonultak át, ahol szorongva lesték a többiek produkcióját, és titokban remélték, hogy ők lesznek a kiválasztottak.



A zsűri értékelését a backstage-ből a lihegő mellett vártam. Mindenki feszült csendben várakozott és fülelt. Nem is kell mondanom, hogy én csakis Bálintnak szorítottam!

És amikor nem mondták a nevét? Egy szó villogott neonlámpaként a fejemben: MIÉRT?

Miért van az, hogy Magyarország egyik legjobb hangú, nemcsak hobbiénekese, hanem előadóművész-tanára tökéletes produkciója, látványos showja nem jut el oda a ahová méltó lett volna: Bécsbe?

Nem azért, mert ez volt az elvárásom, mert mindenki nyerni jön ide. Hanem azért, mert hová tette a zsűri a fülét? És a szemét? Gájer Bálint produkciója fényévekkel verte a többiekét, mind éneklésben, mind show-ként. Azt gondolom, hogy egy európai zenei versenynek a szórakoztatásról is kell, hogy szóljon. Bálint produkciója tökéletes lett volna erre az alkalomra:



Egyébként, miután a zsűri döntött, a TEAM elvonult az öltözőbe. Lógattuk az orrunkat, de még ekkor is Bálint volt az, aki próbált minket vigasztalni. Azt mondta, hogy a célt elérte: minél többen megismerjék A Dalát, megszeressék a zenei stílusát.

Pedig amit ezen a napon Gájer Bálintból láttam, az nagyon tetszett: nyitott, kedves, vidám, optimista, sikeres ember (biztos vagyok abban, hogy ezután még többet fog „dolgozni” és még sokkal sikeresebb lesz!) Én szorítok!



Köszönöm a lehetőséget Gájer Bálintnak és a Csapatának, hogy velük tölthettem ezt a feledhetetlen napot!

Melinda

Kövesd a Lótusz Cafeblogot a FACEBOOK-on is!